Pályázati dolgozat a “Téti Hagyományörzõ” Közhasznú Egyesület pályázatára Karsay Lajos lelkész segítségével összeállította: Nagy Viktória, Pátka Dávid, Tulner Balázs
2003. február

A téti gyülekezet történetét, sajnos, az 1774. évtõl kell kezdenünk. Pedig már azelõtt is élénk lelki és tanítói munka folyt az Evangélikus hívek között. Bizonyítja ezt az a tény, hogy külön fatemplom, lelkészlak, tanítólak és oskola állt a mai Fõ utca 75-ös szám alatt, amit ma “toronyi iskolának” ismerünk. 1774-ben október 7-én, sajnálatos esemény zavarta meg a falut, amit késõbb Horváth Sámuel lelkész így ír le: “Tüzet bocsájtván a titkos ítéletû Isten, fából épült templom az összes egyházi épületekkel, paplak, iskolával együtt tövig leégett.”
Ennek lejegyzõje Hrabovszky Sámuel, akkori prédikátor volt. A következõ évben hozzáfogtak az iskola, pap- és tanítólak felépítéséhez, abban reménykedve, hogy templomukat is újjá építhetik. Mivel a templom a falu közepén állt, erre nem kaptak engedélyt. Szerencsére Zmeskál László felügyelõ fia Mária Terézia testõrségében szolgált, így bizonyára õ járta ki személyesen a királynõtõl, hogy a falu végén – akkor még lakatlan területen – szilárd anyagból – de torony és harang nélkül – új templom épülhessen.1788-ban Vida László szolgabíró mérte ki a tíz öl hosszú, négy öl széles fundusát. Megindult a gyûjtés, a gyülekezet ládájába hamarosan 1700 forint gyûlt össze. Május 11-én tették le a templom alapkövét, a közbirtokosság nevében Lepossa István és Kis János, az egyház nevében Hrabovszky Sámuel tiszteletes, a jobbágyság nevében Simon János bíró és Újvári Mihály esküdött. Az építkezés 1790-ben fejezõdött be.
A barokk stílusú templom ma is eredeti szépségében áll.Egyike azon kevés épületnek, mely a régi Tétbõl megmaradt. A karzatán lévõ felirat Mária Terézia kegyességét hirdeti.Eredeti padsorának elején a Zmeskál család címere látható, amelyben a szarvasmarha a gazdálkodásra, a nyereg illetve sisak a katonai erényekre utal. A templom rendhagyó elrendezésû, mivel az oltár és a szószék a hosszanti homlokzati falon van elhelyezve. A régi idõkben ezzel szemben is volt egy bejárati ajtó, ez még a II. világháború elõtt készült fényképen jól látható. Az építésre kijelölt területet kacsaúsztató határolta. Az alapozás megerõsítésére cölöpöket vertek a földbe. Mivel templomunk a Türelmi Rendelet elõtt már használatban volt, a gyõri Evangélikusok is ide jártak istentiszteletre.
Ebbõl, illetve ez elõtti évekbõl származó legrégebbi védett könyve a gyülekezetnek egy 1568-ban Prágában, egy 1577-ben ismeretlen helyen és egy 1738-ban Nürnbergben kiadott kötet. Az Evangélikus Múzeum állandó kiállításán látható a gyülekezet kegyszerei közül kettõ: egy ezüst szelence 1752-bõl és egy ezüst paténa a magyar címerrel díszítve. Az evangélikus és izraelita gyermekek oktatása az egy- majd két-tantermes iskolában történt. Általában a tanítók száma kettõ és négy között mozgott.
Horváth Sámuel esperessége idején több segédlelkész is teljesített szolgálatot a faluban. A legnagyobb tisztséget betöltõ téti lelkész Karsay Sándor (1814-1902) volt. Õ, nevében is ragaszkodott a faluhoz, Théti Karsay Sándor a Dunántúli Á.H. Evangélikus Egyházkerület püspöke, Kir. Tanácsos, a Fõrendi Ház tagja címzéssel. Róla nevezték el a mai Karsay utcát, melynek sarkán állt a régi lelkészlak. Ezt 1975-ben Kardos József lelkészsége kezdetén lebontották és építették fel az új parókiát a templom mellé.
A két világháború legfõképp a hõsök elvesztésével rázta meg a gyülekezetet. Az épületekben kárt nem okozott a jegyzõkönyvek szerint, de mindkét alkalommal elvitték a gyülekezet egyik harangját. Utolsó alkalommal 1944-ben a kisharangot.
A gyülekezet élete folytonos odafigyelést igényelt mind a lelkészek, mind a felügyelõk és gondnokok részérõl. Egymást követték a javítások a templomon, a pap- és tanítólakásokon és az iskolán.
Mûködött fiú- és leányegylet, valamint Lukácsi Dezsõ lelkészsége alatt úgynevezett napközi. Itt a gyermekekre felügyeltek. A szegényeket is folyamatosan támogatták. Mindig voltak, akiknek elengedték az államilag kötelezõ egyházadóját, vagy közmunkában letudhatták azt. Karácsony alkalmával csomagokkal ajándékozták meg a leginkább rászorulókat. A tehetõsebb hívek adományokat hoztak létre a templom és az iskola céljaira. Ilyen adományokból taníttatták a tehetséges, de szegény gyermekeket.

ADOMÁNYOK

Adományok:
– a templom szentelésének 100. évfordulójára az oltár díszítésére 1878-ban 3628 korona
– temetõ kerítésére az 1930-as években
– 1939-tõl templomrenoválásra
– templomi kályhákra
– harangalapra
– 1968-ban a templom külsõ tatarozására

LELKÉSZEK